ónoseső

Már elérte szülőföldemet is ez a csodálatos ónoseső, ami után egy tökéletes felmelegedés jön!

De kezdődött az egész hétfő este, amikor a teremből már tényleg csorogva mentem haza, ugyanis havas-jeges valamilyen fehér volt az út, ami azért érdekes, hogy ITT nem takarították el ezt egyből. Legalább apuék büszkék lennének rám, hogy tényleg tartottam a 30-at és nem megy ki ismét egy 15 ojrós csekk a házukhoz (bár hallom füleimben csengő mondatát: ebben még nem vagyok annyira biztos, lányom!).

Másnap viszont arra ébredtem, hogy a gyerek hangját még mindig hallom...7:30. Pedig ilyenkor már el szoktak indulni az iskolába. Reggeli rutin, kitántorgás már felöltözve, konyhába be, reggeli összeállít: az összes lakótárs - a kölyökkel együtt lázban ég, és 3-an mondják bajorul, németül és visítva gyermekhangon, hogy 60 baleset volt Oberpfalz-ban, nem mennek a buszok, ma senkinek nem kell dolgoznia menni. Kinéztem az ablakon, és nem kis ónos eső volt. Nekem az emeletre kell csak az irodába mennem, ettöl függetlenül. Ezért jófej voltam, és felmentem. Tényleg nem jött be senki a házmesteren kívül, teljesen nyugalmasan töltöttem el a délelőttömet. Még a FB-on azt is megnéztem, ahogy Thesiék a lilaakácközükben koripályának használták az utcát.  Dálutánra a felmelegedéssel a tetőről mély moralylásokkal zuhant le kisebb-nagyobb darab hó-és jégadag, amitől néha összerezzentem. Meg attól is, hogy a főnökök lassan-lassan beérkeznek a munkahelyre. Viszont jófejek, mert éppen fák alatt parkoltam (nem ott szoktam, de nem volt máshol hely már este), és szóltak, hogy álljak arrébb, mert könnyen kár keletkezik ilyenkor a gépjérművekben is. Délutánra jobban sürgött-forgott mindenki a megszokottnál, és a szokásos kedd esti közösségi vacsora is meglepően nagy részvételi aránnyal, jól sikerült a zord idő ellenére. Hát, azért ez is szerintem amolyan német mentalitás, hogy ha szar az idő, tényleg nem ülnek kocsiba, de ahogy kicsit jobb lesz, bejönnek és dolgoznak, akár délután 1-kor is.

Vajon veszélyességi pótlék jár az önkéntesnek?

Szerdára már enyhült a körülmény, de még kellően sikamlós a terem sok helyen. Mint az egyetemen is. A lépcsőn fölfele, a kávézóba menet azon töprengtem, vajon jár-e veszélyességi pótlék a munkám során. Ha elesek előre, a fejem törik a betonba, vagy valami pótolhatatlan majdnem tökéletes testrészem? Inkább a ciki megoldást választottam: nagymami stílusban, lép-zár-lép-zár-al a falba kapaszkodva letotyogtam. Biztos röhelyesen néztem ki, de így a biztonságérzet a 0-ról 20%-ra nőtte magát.

Hétvégére felmelegedés várható, ezzel együtt, áradás:

Szegény Aigner Szilárd se győzné mondani, milyen következményei lesznek a hétvégi plusszoknak. Nem is értem ezt az időjárást, idáig még mínusz tízek voltak, most meg hirtelem plusz 5-10 fok lesz! És még idén snowboardozni sem voltam... bár én örülnék annak, hogyha minél hamarabb tartósan jó idő lenne, de azért mindennek megvan a maga ideje.

Ahogy összességében elnézem, mindenki túlélte ezt a januárból februárba való átcsúszást...

Így Február,  Let it go!