Már 4 hónapja Oberpfalz-ban!

Vegyünk egy kis földrajzi ismeretet, csak a főcím miatt. Németország tartományokból áll, ezen belül a léegnagyobb Bajorország (ahol vagyok). A tartomány kerületekre (Bezirke), járásokra (Landkreise), járási jogú városokra (kreisfreie Städte) és (Gemeinden) tagolódik. Hét kerülete van Bajorországnak, de ezeket most nem részletezem. Felső-Pfalz azaz Oberpfalz fővárosa Regensburg. Felső-Bajorország, azaz Oberbayern-é pedig München, de itt már gondolom ismerősen hangó dolgokról olvasol. Szóval, az egész youthreporteres, bloggolós, önkénteskedős év úgy kezdődött, hogy Regensburg városába elnyertem egy 12 hónapos EVS (European Volunteer Service), azaz európai önkéntes szolgálatot. Itt a KHG-nál dolgozom az egyetemen belül, de erről majd később részletesen úgyis tervezek írni. 28 évesen jelentkeztem a programba, és az utolsó 30. előtti születésnapomat szemináriumon töltöttem. Mindent hátra hagytam, kihívást kerestem az életben: meg akartam ragadni az utolsó lehetőséget, hogy igenis, díjmentesen nyelvi környezetben tanulhassam a német nyelvet. Mert ez egy rendkívüli lehetőség, amit sokan elszalasztanak. Én pedig nem szeretném azt, hogy idős koromban a környezetemben lévő fiataloknak azt meséljem, megtehettem volna, DE... Ezek a DE-k kiverik nálam a biztosítékot, és amennyire ismerem magam, olyannyira bántana az, hogy elszalasztottam a lehetőséget, hogy talán életem végéig emésztene a tudat. Mivel nem volt könnyű azért a döntés meghozatala, az utazás előtti utolsó napomon pakoltam ki az 50 m2-es lakást, és költöztem ki belőle. Kegyetlen érzés volt...és egyszer csak délután fél 4-re megérkezett a vonatom Regensburg-ba... Most, hogy elszaladt ez a négy hónap, és rengeteg élmény, esemény, ismeret, és sztori szorult belém, melyek szándékoznak valahol valamilyen formában kibuggyanni lassan-lassan belőlem, elhatároztam, hogy megvalósítom egyik régi gondolatomat. Bár régóta tervezgettem a blogolást, de mint tudjuk, nem elég akarni, tenni is kell érte (amihez se energiám, se kedvem, se türelmem, se időm nem volt).  Az első négy hónap alatt voltam nagyon fent, majd nagyon lent, majd stagnáló semmilyen helyzetben. Mire eljutottam oda, hogy kezdek a mindennapokkal valamit. Most jön a jól bevált szöveg: "aki ismer, az tudja, milyen voltam..." Pörgős, folyton valamit tevő, céltudatos, akaratos, örök elégedetlen. Ezek valahol elvesztek belőlem. De most, hogy voltam nagyon mélyen is (leginkább érzelmileg), át kellett néhány dolgot gondolnom. Eltelt a négy hónap, munkával, a környezet megismerésével, beilleszkedéssel...Hogy mi hogyan ment, arról is biztos fognak bejegyzések szólni részletesen.  Nem újévi fogadalomról van szó, hogy most minden más lett. Csupán az ember érzi azt, amikor eljön a pont, hogy valamit meg kell szüntetni, és teret kell engedni az életében valami új dolognak, várhatóan valami jónak.