Hosszú hét

A múlt hétvége egész nyugalmas volt. Ingyen cirkuszban voltunk Attilával, mert pattintott a kórházból jegyeket. Összeszedte a magyar ismerőseit egy brigádba, és így öten elmentünk. Erről is láthattok képet.

Daphne, a Bufdi önkéntes és Jacob, az ESG önkéntes is szemináriumra ment a 24-i héten, szóval maradtam egyedül a tucatnyi feladattal. Hogy mik is történtek? Lehet, hogy már sorra nem fogom tudni venni, de nagyvonalakban ezek az események történtek:

Hétfőn mi is megnyitottuk a kávézót az egyetemen, és érdekes módon, a valaki által "kölcsönvett" rádiónk visszakerült. Minek után több lopás volt abban az egyetemi épületben, és tőlünk is addig tűnt el a pénz, amíg egy széfet be nem szereltettem, már meg sem lepődtem a rádió eltűnésén. De hogy visszakerült! Na az érdekes volt.

Még pénteken sütöttem zabos kekszer 3 dobozzal, amit a kávézóba a vendégeknek kínáltam. Szerencsére odavoltak érte :)

Komolyan szerveznem kellett a kávézó üzemeltetését párhuzamosan a nyelvkurzussal, hiszen nekem is megkezdődött az egyetemi nyelvórám. Felsőfok 1. csoportban vagyok, ami azért már komoly, maradjunk annyiban. Az előző tanárunkkal nagyon nem voltam megelégedve, de most ez a kurzus tényleg ott van! Egyrészt jól is magyaráz a tanár, másrészt rendesen tart órát! Hétfőn 4 órám van, szerdán 1,5 óra, és csütörtökön is 4! Ráadásul a csütörtöki délután 6-ig tart. De élvezem, hasznos, és most otthon is le kell ülnöm és tanulnom :D

Kedden nyári szemeszter évnyitónk volt. Persze egyedül voltam...de főznöm legalább nem kellett. Pezsgőt bontani, "koktélokat" készíteni, a terülj-terülj asztalkámat előkészíteni az estéhez. Szokásos volt a menü ilyenkor: Leberkäse, krumplisaláta, Obadza (olyan, mint a kőrözött, de a miénk finomabb:) ) és zsemle. Persze már láttam, nem lesz elég a rendelt étel, végülis kb. 55 ember volt, még kivettem egy adag chili con cane-t, kiolvasztottam, és azt feldobtam. Az is elfogyott, szóval sikeres volt az este, de már nagyon fáradt voltam. A főnököm is megjegyezte, hogy nagyon fáradtnak tűnök...

Szerdán az irodában dolgoztam délelőtt, (mint ahogy amúgy minden nap). Mivel a plakátokat nem készítette el az illetékes személy, ezért nekem kellett SOS-ben plakátokat szerkeszteni, nyomtatni...8 különbözőt, fajtánként 25 db-ot kinyomtatni, és azt a másik nyomdai plakáttal kiplakátolni az egyetemen. Mindent megoldottam, szerencsére elég turbósebességre tudok kapcsolni. Persze belecsúszott némi túlóra, de annyira "fleißig" vagyok, mint a higany. Ez a kedvenc szavam újabban. Mert mindenki ezt mondja rám, ami azért elismerés egy kicsit :)

A főnök megkért szerdán, hogy csütörtökön aludjak délelőtt, és később menjek dolgozni...persze 7-kor már kipattant a szemem, és 9-ig nem volt pofám felmenni (fél 9-kor kezdődik a munkám). Majd bementem a főnökhöz, hogy sorry, de nem megy az alvás, esetleg dolgoznék :D Természetesen nem volt ellene....miért is lenne? Bőven volt munkám! Délelőtt iroda, délután kávézó, nyelvkurzus. És ha a képeket megnézed, az egyetemen nem kicsit veszik lazán a szemeszter kezdetét: konkrétan egy rekesz sörrel ülnek ki az egyetem közepén a diákok, sörrel a kezükbe mennek be előadásra, és hasonlók...

Pénteken csak 12-ig dolgozunk...és megjöttek a jövő hétre szánt flyer-ek, amikre egyesével kicsi csokikat kellett felragasztani. A megbeszélés, ami péntek délelőtt van, gyorsan elment, és meglepetésemre kértek tőlem egy heti jelentést. Szerényen elmondtam, hogy kidolgoztam a belemet. Ami extra jóleső érzés volt, hogy a másik kisfőnök megkért, hogy még miket plakátoljak ki...mire mondták neki, hogy "már rég kész van, mert a Bogi annyira "fleißig"....  

A megbeszélés második részéről távoztam, mert azért várt a 300 db flyer a csokikkal. Hát nem tesz nekem ez keresztbe, elővettem a ragasztópisztolyt, és 3/4 órán belül kész is voltam a 4 kartonnal. Mindenki megdöbbenésére. Imádom megdöbbenteni az embereket.

Még 11-kor átmentem az egyetemre plakátolni, hiszen 1-én itt is munkaszüneti nap van, és kedden lesz egy esemény, amiről egy halom plakát maradt még - de gondoskodtam róla, hogy az egyetem zöld plakátokban pompázzon, és jobb helyenkét 6-ot egymás mellé rakni, mint kidobni felhasználatlanul...nem szeretem a pazarlást, és itt sajnos abból kijut bőven.

Iszonyat fárasztó hét volt. És nem is meséltem még, hogy voltam a héten 3x sportolni is! A 9. hét hivatalosan elkezdődött. Igaz, szerdán olyan erővel toltam le az edzést, hogy rápakoltam még az alaptervre néhány feladatot, pl. guggolás 50 kg-al, meg 3x5 húzódzkodást saját testsúlyosat...annyi se kellett, csütörtökön haldokoltam az edzésen....

Ja és igen, majdnem elfelejtettem! Wope, egy gyerekkori cimborám, akivel egy óviba, majd gimibe jártunk, kamionozik. Megint erre járt, szóval elugrottam érte, lezuhanyzott nálunk, majd bevittem a városba gyrosozni. Köszi Wope a gyros-t, így utólag is! :)

A héten amúgy nagyon hideg volt, végig esett az eső. 

Pénteken munka után lementem az Árkádba kicsit körbenézni, meg bevásárolni a hosszú hétvége előtt. Istenem, annyira lassan mozogtam a Kauflandban, mint egy lajhár. Tényleg ráértem, nagyon komótosan mindent megfogdostam, megnézegettem. Vettem egy nutellát is. Először, mióta kint vagyok. Van is bűntudatom mára, hogy a fél üveg már üres!

DE! Amikor megláttam egy srácot a kassza előtt, ahol a fagyis hűtőládák vannak, én akkorát nevettem magamban, és a bűntudat ennek emlékére eltűnik...Tudod, amikor vásárolok, sokszor belenézek más kosarába is, ki mit visz haza, elképzelem miket főzhetnek belőle, mennyire táplálkozhatnak egészségesen....

namármost, ez a srác szegény, nem hogy kb. olyan magas volt, mint én, még 3xl-es ruhát is viselt. Elnéztem a kosarát, és minden volt ott, ami gyorskaja, meg sütiropisatöbbi. Egy darab zöldség vagy gyümölcs nem volt benne. És akkor már a fejemből elillan a gondolat, hogy betegség miatt olyan, amilyen. Na a szitu az volt, hogy kinézte a fagyiját, és két kézzel az üvegajtónak támaszkodva, amivel kinyitná a fagyispultot, nem megy. Egyik irányból sem. Nézi a fagyit, nézi a pultot. Másik oldal, nyílik. Csak a keze nem éri el onnan a kiszemelt fagyit. Másik irány. Még mindig nem nyílik. Tökre kivan, már szinte izzadt, hogy a jutalomfalatot megszerezze...aztán komótosan elcsattog mögöttem. Én ezt végignézve, teljesen kivoltam, hogy ezt nem akarom elhinni. A kassza lassan ment, még nem tudtam felpakolni, ezért odaléptem ahhoz a bizonyos fagyispulthoz, és kisújjal kinyitottam az üvegkalitkát, ami elzárta a kincset. Jó, szegény gyerek meg végignézte, ezért kivettem egy nagy fagyit, megnéztem, aztán visszaraktam, és azzal a lendülettel be is csuktam a pultot. Gondoltam rá, hogy nyitva hagyom, de minek? Mostmár úgyis ki fogja tudni nyitni...Hát nem, visszasomolygott szegény, és erőlködve bár, de végülis: a srác mgkapta a jutifalit! Magamban pedig nevettem is és sírtam is...te jó Isten! Milyen férfiak vannak a világban?! Komolyan elgondolkozom ezen rengeteg alkalommal: nincs jól ez így, hogy ilyen példányok mozognak többnyire az utakon. 

Azért én azt a katonaságot nem bántam volna, ha akár a lányoknak is kötelezővé tették volna...nemhogy a fiúknak!

Végülis, tudom, ez csak egy a sokból, de nézzünk már körbe, könyörgöm...Én annyira ritkán találkozom karizmatikus, jó kiállású, saját öntudattal rendelkező emberekkel, akik megállnák a helyüket a jég hátán is! Sokat ismerek, de jó lenne többet...

Végül is hazamentem, azt a pizzát is megcsináltam, amivel még bűnös táplálkozás megspékelődött, és hajnali fél 2-ig csak "szörföztem a neten". 

Ma végre, fél 11-ig aludtam! Ilyen szerintem utoljára akkor volt, amikor egyetemista voltam...jól esett. Azt sem mondom, hogy a mai napom megahasznosan telt, mert a youtube oldalamat állítgattam be, media markt-ban nézelődtem, ettem, ettem....nutellás.banános croissantot csináltam...aztán megint ettem...sok kiskanál nutellát...aztán megkostóltam a hacsapuri-t (ხაჭაპური), amit Sophio, grúz lakótársam csinált. Ez egy eredeti grúz kenyér, gigasok sajttal a kenyér tetején, a kenyér pedig élesztős tésztából van. Brutáljó volt! Szóval mondta, legközelebb együtt csináljuk, és megtanít rá :)

Most teli hassal, félzombin majdnem este 10-kor tudatosul, hogy elment ez a nap. 

Najó, picit németeztem is :D De akkor is....

A következő hét is masszív lesz, sok munkával, de még a holnapi nap és a hétfő az enyém :)

Hogy mit tervezek a közeljövőben? Ha eljutok odáig, valami youtube vlog csatornán gondolkozom, ugyanis itt szeretném meghagyni a német és angol bejegyzéseknek a helyet, és interaktívabb, és talán gyorsabb is lenne a videó (és mindenképpen jobban belelátnátok a mindennapjaimba) :)

Addig is mindnekinek sok puszi, és köszönöm, hogy végigolvastátok ezt a rengeteg történést, ami a múlt héten hatással volt rám!

Szép hétvégét, boldog májuselsejét, boldoganyáknapjátÉdesanyám!

Xoxo, 

B.