Hétvégi szösszenet vol2.

Muszáj befejeznem a hétvégi sztorit, ami csütörtöknél maradt abba, mikor Regensburgba visszastoppoltam.

Geisterfahrer:

Hihetetlen, de itt annyira rendszeres a “Geisterfahrer” az autopályán, mint otthon az elhullott állatok mennyisége az utak mentén. A Geisterfahrer pedig az a személy, aki szembe megy a forgalommal. Jut eszembe a vicc, hogy a radirádióba bemonjdák, vigyázat, az autópályán szembe megy valaki a forgalommal. Erre a sofőr azt mondja: Egy?! MINDENKI!!!

Na, a Lipcsébe vezető úton a szembe forgalommal egy ilyen személy blokkolta a haladást, csupán 20 km-es torlódást okozva pillanatok alatt (és még szerencse, hogy baleset nem történt).

Megérkeztem Lipcsébe, az idő jó volt, Kriszta pedig még dolgozott, ezért sétáltam egyet.

Lipcse:

A város hasonlít Budapesthez, kicsit otthon éreztem magamat a város hangulata miatt. Az épületek, az utak minősége, és a dinamizmus jellemzi.

Gyönyörű parkokkal, rengeteg látnivalóval, és sok kerékpárossal.

Igazából nem is elég egy vagy két nap ott, de végül is a múzeumok közül egy érdekelt igazán: a pszichiátriai múzeum. Izgalmas volt 2 eurós belépőért, , de nem volt egy nagy kiállítás. Azért ha arra jársz, érdemes lesz benézni. a múzeumnézés után elsétáltam a közel lévő Clara-Zetkin-Parkba, leheverésztem, és olvasgattam a szép időben.

Kriszta hazaért, találkoztunk, és sokáig beszélgettünk, mert már november óta nem volt erre akalmunk. Szombaton is még dolgozott, és úgy volt, hogy továbbmegyünk Berlinbe, mert meghívást kaptunk spanyoloktól egy házibulira, de végülis inkább maratunk. És milyen jó döntés volt!

A szombatot városnézéssel töltöttem, a látnivalókat megnéztem, már amit tudtam. Sok szobor érdekelt volna, de itt rendesen beteleltették őket fadobozokba, és bizony még nem ébredtek fel téli álmukból. A Lipcsei állatkert Németország legrégibb állatkertje, de nem mentem el, mert arra tényleg egy egész nap kellett volna (különben a nürnbergi nekem a nagy kedvencem). Kicsit meresztettem a szememet a boltokban, kávéztam a Moritzbasteinál, ami régen börtönként üzemelt (a város közepén), kifeküdtem egy parkba és csak olvastam. Élveztem a napsütést, a “gondtalan hétvégét”.

Este pedig beültünk pizzázni, hihetetlen mennyiségű pizzát kaptunk 4,5 €-ért. Sétálni szerettünk volna, de mivel eleredt az eső, gyorsan beszereztük a napi italmennyiséget, és a lakásban folytattuk a beszélgetést. Csatlakozott Ildikó is, aki szintén Lipcsében önkéntes. Hamar kiderült, hogy van közös ismerős, és gyorsan egy hullámhosszra kerültünk.

Nem telt 3 percbe, hogy a csajokat meggyőzzem: látniuk kell Bajor kis városkámat, ami meredeken más, mint Lipcse. Másnap kocsiba ültünk reggel, és elindultunk REgensburgba.

Tankoljunk, kávézzunk:

Az élet játékos: meggyőződésem, hogyha kapsz vagy adsz valamit az univerzumnak, aznelőbb-utóbb megtalál Téged: mondhatni, mint a bumeráng visszacsapódik. A benzinkúton volt egy srác, ahogy megláttam kávézás közben, a csajok nem tudták elképzelni, hova indulok el sebesen. Ez pillanatok alatt történt, még szólni, beszélni se volt időnk. Julius, a 22 éves srác, akit éppen anyukája a benzinkútig vitt ki, hogy elindítsa fia kalandjaira, szó szerint lecsaptunk rá. Vagyis lecsaptam, mert szegény lányok ezt nem gondolták volna szerintem :D

Láttam a gyereken, hogy kérdezősködik a kúton tankoló autósoktól, merre mennek, hátán a túratáska, begyűrve a polifoam...hát tuti hitchhiker...odaléptem, és megkérdeztem az irányt. Azt mondja München, hát mondom jó, az arra van amerre mi megyünk. Eljött velünk Regensburgig, közben élményeit mesélte, meg magáról, a családjáról. Mi meg ezzel is fejlesztettük a német nyelvtudásunkat, hogy szinte végig németül beszélgettünk.

Magyar mondatok német szavakkal tűzdelve:

Szinte végig...mert 1-2 alkalommal, amikor Krisztával elől ülve beszélgettünk tök általános dolgokról, mint pl. arról, hogy a boltok nyitva tartásán is látszik Németország kettőssége. A beszélgetések közben elejtettünk olyan szavakat, hogy “Hauptbahnhof” meg hasonlók. Mi értjük, de a srác tökre beparázott, mert azt hitte, hogy ott akarjuk kitenni, mire elmagyaráztuk neki, hogy csak arról beszéltünk, hogy ott nyitva van vasárnap is este 8-ig a bolt.

Szóval redukáltuk a magyar beszélgetést még ennyivel is, és tök jófejek voltunk, mert elvittük Regensburg-ig, amivel egyhuzamban kb. 200 km-t haladt a srác, és Münchenig még kb. 100 km se volt neki hátra.(ami szerintem már nagy szó, mert én 120 km-t tettem meg 3 autóval. Hát igen, váll veregetés, baromi jófejek vagyunk, és megint adtam valamit - és ilyenkor nyugodtan lehetünk magunkra büszkék).

Regensburg:

A csajoknak nagyon bejött a város. Bementünk egyből a központba, miután Juliust kiraktuk a kóton, sétáltunk egy kicsit, a főbb látványosságokon végigvezettem őket, és szerencsérre az idő is csodálatos volt. A kőhídnál nyílik egy kis szigetlejáró, ahol múltkor felfedeztem egy éttermet, ami az egyik favoritom lett. Ebédeltünk, söröztünk, a képen (remélem, feltölti) jól látható. Bár a pincérek nem voltak a helyzet magaslatán, és nekem ez mindig fájdalmas és sarkalatos pont a vendéglátásban. Iszonyat mód ki tudok akadni, de erről majd máskor egyszer…

Kaja után séta, és egy kávézóba vezetett az utunk, a Coach-ba, amit pedig Ákos mutatott nekem, A lányoknak ez is tetszett, és mivel délután még nem volt elég kma lábunkba, miután hazamentünk, megmutattam nekik a lakást ahol élek, majd sörrel felszerelkezve elmentünk az egyetem felé sétálni, megmutattam a Pantha Rhei kávézót, ahol munkaidőm nagy részét töltöm, a bioparkot, és a naplementében visszaballagtunk a városra letekintve.

Még reggel találkoztunk, hiszen már hétfő volt és dolgoztam, bementek a városba, majd délután 3-kor elindultak a nagyvárosba.

Összességében nagyon jól telt a hétvégém, annak ellenére is, hogy nem Madridban élvezhettem a  napsütést (és a 28 fokot…) A csajok kifejezettem feldobták a kedvemet, és tartották bennem a lelket a jelenlétükkel, amiért nagyon hálás vagyok nekik, és innen is köszönöm szépen :) - visszaállt az erőm, és inspiráciüt kaptam új kezdetekre.

Köszönöm, hogsy itt voltatok!!! <3

A hét hátralévő napjai nyugisan telnek az irodában, orvoshoz jelentkeztem be, és amúgy sincs sok munka. Az időjárás változó, inkább kellemetlenebb számomra msot mint kellemes. Csütörtök reggel van. Igaz, hogy ezt az egészet már hét eleján megírtam, sajnos szinte minden szót át kellett írnom, mert a német gépen az ékezetek nincsenek fent…

Reggel biciklivel elmentem orvoshoz: a szemorvos nagyon jófej volt, egy 60-65 év körüli ember, de látszik, hogy foglalkozik a betegeivel. Szuper technikával vizsgált, otthon még nem találkoztam olyanokkal. Szerencsére megállapította, hogy kifejezetten nem romlott a szemem, és nem feltétlenül cserélné le a szemüvegemet, de azért ír egy receptet. Ha pedig motorozok, vezetek, kontaktlencséből próbáljak egy fél dioptriával erősebbet. Szóval most -6,5-re “romlott” a bal szemem, és a jobb maradt -4,5, -0,5 cyl-el.

Amúgy nem sok mindent csináltam a héten, kitakarítottam a szobámat, mert már éppen ráfért, mostam, mert épp már annak is itt volt az ideje, szóval ilyen begubózós házimanó voltam. Kiolvastam Csernustól a Felnőtt húslevest. És azt hiszem, sokat tanultam belőle.

A héten csak egyszer voltam edzeni, szóval most szépen fogom magam, és elindulok a terembe.

Legyen szép napotok, és köszönöm, hogy elolvastátok a szösszenetet :)