Kibontott levél

Szia Kedves Olvasó Barátom!

Háttértörténet, on-arrival szeminárium:

Az EVS önkéntesség előnyei többek között, hogy szemináriumokra kell menni, ahol rengeteg külföldivel vagy összezárva, és egy héten keresztül egymás támaszai lehettek - a közös pont az az egy év, amit a saját életedből adsz, önkéntesen. Ezeken a szemináriumokon rengeteg feladat van, beszélgetések, csoportos és egyéni munkák. Az egyik egyéni munkánk az volt, hogy egy levelet írjunk saját magunknak a jövőben, amit 6 hónap elteltével bontunk ki. A levelet megírva és névvel ellátva, mindenki egy asztalra helyezte el a borítékot, lezáratlanul - akinek volt kedve, és szeretett volna, másnak is írhatott pár szavas levelet, az adott személy borítékjába elhelyezve azt. 

Túl a sokadik mélyponton:

A honvágy szót csak a magyar értelmező szótár szerint ismertem, sosem ragadott magával az érzés. Tompa Mihály szerint a Gyógyfű-termő föld: a kedves haza. És míly igaza volt. Továbbá, a szótár szerint honvágya van, ki családjától, szülő- v. lakóhelyétől v. megszokott környezetétől elszakadt, távol élő személynek erős hazavágyása. 

Valóban, saját magam is olyan személynek ismertem meg önmagam, ahogy jellemeznek sokan: nem tudok megnyugodni, egy helyben lenni, mindig mehetnékem van. De ettől függetlenül, most nagyon érzem a barátaim és a családom közelségének hiányát, a meghitt hangulatokat, az esit "fussunkösszeigyunkegyfröccsöt" vagy "guruljunkegyetavárosifényekben". 

Tavasz, ami újat hoz: 

És az iszonytatosan boldogsággal töltött mindennapok emlékeit visszahozza a múltból, emlékképként. Kiugrom a bőrömből, hogy egy hónap van még hátra, és hazalátogatok megint: arra a szűk időre, pár napra, ami már teljesen be van programozva [nyugi, ha szeretnéd, Neked még egy időpont fennt van tartva a naptárban :)]. 

Egy hete szemezek a borítékkal:

Mindenesetre, a levél, amit írtunk, dátum szerint 2017. május 23-án lenne hivatalosan bontható. Egy héten át néztem a szobám szekrényére felragasztva azt a tömött kis borítékot, amiben két ragasztott szivecskét is raktam - mert ugye szeretem magamat - megerősítésként. Nem bírtam várni. Megtört a jég, éreztem, hogy ezt MOST KELL KIBONTANOM ahhoz, hogy a tavasz tényleg újat hozhasson.

Levél a múltból:

Az alábbi sorok szó szerint betűről betűre vannak begépelve, szövegrészletet nem kihagyva, a levél teljes tartalma olvasható:

"Bogi!

2016.november 23-án már 29 éves lettél. Most, hogy ezt olvasod, épp 29,5 éves vagy. Még 2 hónapod van EVS-ként élni az életet.

Remélhetőleg sokat utaztál ezalatt, és a barátságokat szoros kapcsolatokké alakítottad át a Würzburgban megismert emberekkel. 

Olyan szépen dolgoztál magadon előtte, az EVS előtt. Akaratod, kitartásod volt a sporthoz, ami mindennapokat tett szebbé. Elhanyagoltad rettentően magadat. Célod volt: a szeminárium után diéta, a Maláj túra után visszaállni a sportba! Januártól 5 hónap telt el. Most, ha belenézel a tükörbe, mit látsz? Amit most itt leírva, akkor akarok látni: önbizalommal teli "jó csajt", akinek formás és izmos a lába, szárazolt teste levesz mindenkit a lábáról. Főleg egy embert -> tudod, kire gondolok. Mert ez szerelem. Ugye, úgy alakul, ahogy akartad?

Egy dolog fontos, a kiegyensúlyozottság! Ép testben, ép lélek!

Kezdj el gondolkozni azon, mit akarsz a jövőddel kezdeni. Sok lehetőséged van, a papírok és a végzettségek sorakoznak az asztalodon! De mire vágysz igazán? Most azt tudom mondani: kiegyensúlyozottségra, erőre, izomra, egy olyan munkára, amivel értéket teremthetsz. Ha még mindig úgy gondolod, katonaság/rendőrség/nemzetbiztonság... kezdd el a műveltségi teszteket bújni, amit akartál! Annyi mindent akartál! Ne hagyd elúszni, írd le egy papírra, mert bizony sose lesz belőle semmi!

Ugye, szépen írod a blogokat, reportokat? Nem felejtetted el, amit akarsz? Havi egy könyvet olvasol, ugye?

Keresd azt az utat, amivel minden vágyadat ki tudod elégíteni!

Szeresd magadat, és ne félj szeretni!

Remélhetőleg már az angol és a német nyelvtudásod is fejlődött sokat! Csináld meg! Magad miatt, ne más miatt!

Minden nap cselekedj úgy, hogy a lelkedet NE nyomja semmi. Merj, és bátran kérj bocsánatot. 

Szeress, hogy szerethessenek.

Légy türelmes, hogy te is megértést kapj. Mindent meg/ki kell beszélni.

Benned van, csak engedd ki ezeket. És minden úgy alakul, ahogy meg van írva! 

És soha ne feledd Édesapád szavait: a szeretet mindent legyőz!

Würzburg, 2016. 11.23. "

Érzések és gondolatok:

Igen, ez voltam én, fél évvel ezelőtt. Ezeket gondoltam. Nem vagyunk tökéletesek, és amúgy meg bírom a kritikát, csak amelyiknek nincs helye, arról nem veszek tudomást. Szerintem minden embernek vannak olyan önmagát erősítő gondolatai, amivel a lelkét simogatja - mert bizony, szükségünk van rá. 

Bár megtörtem, és egy hónappal előbb olvastam el ezt a levelet, úgy érzem, jól tettem, mert pont most kellett ez a szembesítő pofon! Belegondolva és elolvasva többször, annyira nem is változott sokat a gondolkodásom, csak némi irányt váltottak...ahogy Presser Gábor dalszövegében olvasható: 

"Nem voltam keleti, nem lettem nyugati,
csak csúszkál a térkép a lábam alatt.
És voltam az, aki, leszek az, aki.
Vagyok, aki vagyok, ha engedik a nagyok."

Válasz-levél a múltnak:

Kedvesem,

A türelmet még gyakorolni kell, de most kivételesen jó döntést hoztál, hogy előbb kibontottad a levelet. Még van 3 hónapod, ez jó hír! Bár iszonyatosan be vagy táblázva, rengeteg program, munka jó lesz, ez lesz a legnagyobb löket az egész évből, szóval szépen tartogasd az energiádat, megvolt a feltöltés, a mélypont, mostmár csak felfelé vezet az út!

Utazással nem volt baj, de mindig tanul az ember valami újat ezekből, Maláj túra jó volt, elsőre nagy tapasztalat volt, amiből a következő utazások csak mégjobban sülhetnek el. 

Sport...hát igen, egyszer fent, egyszer lent...most elkapott a gépszíj, és nem lesz megállás! A diéta azt hanyagoljuk, én szeretek enni. Nem kicsit. De azért okosba csinálom. Próbálok magammal aludozni, ebben te, múlt, neked adok igazat...vagy csinálod, vagy nem, alkudozás nincs. De a sportban most én vagyok a nyerő! 

A jelenlegi tükröm: önbizalom, egészséges szinten van. Köszöni szépen, jól van. A lában genetikailag formás és izmos, de van még mit csiszolni rajta (--->ez a lelki simogatás!) a leszárazolást a testépítőkre bízom. 

Kényes pontra evezek: nem, nem úgy alakul, ahogy tervben volt. Úgy alakult, ahogy meg volt írva. Elfáradt a dolog.

De ne aggódj, lelkem ép, így testem is az lesz (bár reggel a lábamon egy lila foltot találtam :D )

A jövő: igen, köszi, hogy emlékeztetsz, most az elmúlt hetekben teljesen ráálltam erre, és azt hiszem, látok két utat magam előtt :) De erről még nem beszélek neked....

Tanulni eleget tanultam, a rendőrséget tuti dobom, a katonaság és a nemzetbiztis dolog meg jolly joker ha beüt a krach, dehát olyan nem lesz, szóval majd talán a következő életemben :) Attól függetlenül, a műveltségi teszteket majd olvasgatom. A blog és reportok írásával nincs gond, najó, a reportok nem annyira mennek mint szerettem volna, de igyekszem azért. Havi egy könyv...ha azt vesszük, hogy 3-at olvasok párhuzamosan, az leosztva 3 hónap alatt 3 könyv, akkor igen?! De kiolvastam az Orange-t...szóval, igen...

Az utamat látom, többfelé ágazik még, de azért látom már! Megcsinálom! Kemény vagyok! :) Köszi, hogy írtál, kedves múlt! 

B. 

Regensburg, 2017.04.22.

Ez van nekem:

Múltam, jelenem, és jövőm. Neked is van! Igen, és megint jön a kraft, és érzem, hogy szétrobbanok a sok cselekedni valótól. Az a baj, hogy az időmet még mindig nem tudom beosztani, hogy kevesebbet akarjak tenni, mint amennyi időm van egy nap, de azt hiszem, ez is öröklött dolog. 

Kiegyensúlyozott vagyok. Nem tudnak bántani. Most tényleg a következő 3 hónap lesz a legütősebb...a munka visszaáll a "régi kerékvágásba", mert kezdődik az egyetem. Sokat leszek megint a kávézóban.

És dobpergés: C1 nyelvkurzusra fogok járni hétfőtől az egyetemre. Azért nagyon izgulok, mert ebben az önbizalmam nincs a helyén, de igyekszem. 

Hiányoznak a barátaim, de azért jó, hogy vannak: telefonon beszélünk sokat, támogatnak: Leon, Misi, Detti, Nelly & Ani. És ott vannak még azok a barátok, akik ritkaság számba mennek, és nagyon értékesek, és jó kibeszélni velük mély dolgokat, mert meghallgatnak.

Hiányzik a motorom. Már nagyon... de hamarosan megyek érte is. 

Addig is, pörgés ezerrel, élek itt, és megélem az eseményeket, amik körbevesznek, amikbe belecsöppenek, mert jól érzem magamat.